Ha a kiállításomon találkozom valakivel, a legelső hozzám intézett kérdése általában az, hogy mióta festek? Mindig azt felelem, hogy amióta az eszemet tudom, a ceruza ott volt a kezemben. Szeretek rajzolni és festeni. Szeretem a színeket, ahogy kavarognak a képeken. Nagyon sok lehetőség van az alkotásban, kiélhetem a kreativitásomat, boldoggá tesz és megnyugtat.

Általában megszületik a fejemben egy ötlet, és addig nem nyugszom, amíg vászonra nem kerül. Hajlamos vagyok azt hinni,mint a legtöbb művész, hogy nem csak egyszerűen képeket festek, hanem érzéseket, hangulatokat közvetítek az emberek felé. Ha a szemlélő a festmények nézegetése közben csak töredékét érzi annak az emóciónak, amit én próbálok átadni, már elértem acélomat.

A művészet lehetővé teszi, hogy másképpen lássuk a világot,mindenben megláttatja a szépet. A tanítványaim felé is ezt próbálom közvetíteni. Ne csak nézzenek, lássanak is. Egy erdő mellett nőttem fel, így nem véletlen, hogy a kedvenc témám a természet. Az utazási élményeimből is merítek. Megpróbálom megörökíteni azokat a helyeket, ahol jártam és visszaadni a hangulatukat. 

Dobálózhatnék a szavakkal, hogy az alkotó munkám kezdetén a posztimpresszionisták, majd később az expresszionisták voltak rám hatással, de tulajdonképpen minden művészettörténeti korszak hozzáadott valamit a művészetemhez. Szeretek hangulatomtól függően csapongani a stílusok és technikák között. Ez egy bizonyos szabadságérzetet biztosít a számomra. Folyamatosan formálódom és tanulok, közben a stílusom is változik,csiszolódik. De bármi is történjen, az alkotás iránti szeretetemet meg akarom őrizni.